Az én egyetlen lovam Phedra igazából nem is az én lovam de úgy szeretem.A mi történetünk úgy kezdödöt hogy ő egy kocsi ló volt de én ezt nem hagyhatam így barátaim segítetek kiharcoltuk hogy kevesebbet legyen kocsiba így jobban ment a nyereg alat. Én már kétszer hagytam abba a lovaglás de csak most döbentem rá hogy milyen fontos szerepet tölt be a szívembe:Ő az én kicsi táltos paripám:Ügye milyen aranyos?összesen már1130 nap telet el hogy bele szeretem .Együt már átéltünk minden rosszat és persze jót is volt már:bakolás,féreugrás,térdreesésminden ami kell hogy ló és ember közöt kapcsolat jön létre így már nem kell kötelet vinem ha megfogni megyek érte mondom a nevét és a sok sok ló közül előbukan és oda jön ez nem kamu ez komolyságElőszőr mikor barátnőm kiprobálta szőrén még nem voltam bisztos abba hogy én is kifogom promálni de megbísztam a lóban felültem patoktam de nagyábol sikerült így mikor verseny" van akkor nyerdet le és szőrén mint az indiánok .JIHHÁDe sajnos vannak rossz bajai is PL:Amikor fél mindentől ezt úgy értem hogy levél, madarak meg minden ami zajos.sajnos már 5 napja nem láttam a lovamat:(.Végre megint az én pacimról írok ma futó szárazom de jo lesz nagyon várom már remélem nemlesz semi baj és sokat fogok pacizni végre :)ha valaki elgondolkodik hogy azt a lovat elagyak akkor mi lesz hogy fogja érezni azt a jó ló ilattot lehet valaki hülyének nézz nem érdekel én szeretem meg amikor küszködni kell hogy vegye be a zaálát és eléred amit akarsz és akor most minden kárba megy rossz érzés de ne beszéljünk róla mert ne hogy bekövetkezen.Van egy jó történetem amikor megyek visszem be az én kicsi lovamat akkor megijed és akkor még rajta ültem pont vetem ki a lábamat a kengyelből féra uglot én meg le a földre feláltem és viszem be kantározom meg minden és akkor meg oda bujik olyan volt mintha éresztem volna hogy boccsánatot kér hogy nem akarta.És akkor ugy elöntöte a szívemet a szeretet hogy csak na nagyon jo volt.